Ebben a bejegyzésben egy településről lesz szó. Egy olyan szimbólummá vált faluról, mely bizony érdemes arra, hogy a Kárpát-medencében barangoló honfi felkeresse, s a látottakkal csiszolja, pontosítsa ismereteit.
Menjünk kicsit vissza az időben!
Az egyre őrültebb, egyre kártékonyabb, mind jobban tomboló Ceausescu rendszer vég-éveinek egyik jelképe lett a falurombolási terv. Ez ugyan csak a népnyelvi neve lett a kommunista-soviniszta párt-bürokraták "településszisztematizálási tervének", melynek célja hivatalosan az agráripari centrumok kialakítása, no és természetesen egy jobban működő mezőgazdaság létrehozása volt. Valójában azonban egészen nyilvánvalóan a hagyományos helyi közösségek szétzúzása volt a cél, hogy aztán majd a panellakóvá (bloc-lakóvá) váló, korábban mégiscsak valamelyest független, hagyományos, mondhatni normális értékrendű emberek hű szolgálói legyenek a szocialista Románia urának. A magyarlakta vidékeken meg dupla "haszonnal" járhatott volna a terv megvalósulása, mert minden bizonnyal nagyban elősegítette volna az asszimilációt.
Ennek a tervnek a magyarországi események felől nézve is komoly a jelentősége. Ugyanis érdekes módon ezzel a tervvel Ceasusescu elősegítette, gyorsította a langyos és hazafiatlan Kádár-kor végén a nemzeti érzések ébredését, erősödését. 1988. tavaszán ismertetik a tervet Bukarestben, s június 27-ére már 1956. óta nem látott méretű, nagyjából százezres tüntetést szerveztek a sorban alakuló magyarországi ellenzéki szervezetek, megmozgatva a szakkollégista ifjúságot is, felrázva az elcsatolt magyarokról egyre kevesebbet tudó tömegeket.
Ismerjük a történetet, másfél évvel később Ceasusescu megbukott, karácsonykor saját elvtársai, katonái lőtték agyon. Ebben a másfél évben egy áldozata volt Erdélyben a tervnek: Bözödújfalu.
A település a Küsmöd patak völgyében fekszik Maros megyében. (Korábban Udvarhely vármegye.) A falu szerencsétlenségére már 1977-ben eltervezték, sőt megkezdték a patakot elzáró gát építését, aztán a munka abbamaradt. 1988-ban a településszisztematizálás lázában így elég gyorsan tudtak lépni a hatóságok, nyilván hamar kellettek az első eredmények, a falu népének korábban megkezdett kitelepítését felgyorsították, s megépítették a tó műtárgyait. Az elindult folyamatot már a rendszer bukása utáni káoszban sem lehetett leállítani, a '90-es évek közepére víz alá került a falu, a román falurombolási terv mementójává válva. A legismertebb kép a római katolikus templom tóban álló tornya.
A víztározó ugyan azóta turisztikai célpont lett, nyaralók veszik körül, horgászok, fürdőzők népesítik be partjait, de a tó eredeti értelmét nem tudja senki sem. Nem termelnek áramot, nem öntöznek. Talán a vízellátásban segít? És ami a szándékon kívül különösen ocsmány az ügyben, ahogyan a kitelepített lakosokat kisemmizték... (Volt ilyen duzzasztás más országban is jól megfontolt elgondolások mentén, de ott új települést, tisztességes kártérítést, előnyöket adtak a lakosoknak. Még Romániában is volt ilyen, pl. Orsován.)
De mit is érdemes tudni feltétlenül erről a településről? Rövid összefoglalót adunk, akit bővebben érdekel a téma, keresse a völgyből származó Szávai Géza Székely Jeruzsálem című könyvét.
1566-ban említik először az oklevelek. Talán a szomszédos, s minden bizonnyal régebbi Bözödről települtek ide. Katolikus kőtemploma 1784-ben épült. Bözödújfalu tán legismertebb jellegzetessége, a többféle vallás békés, példás együttélése. (Attól azért óva intenék mindenkit, hogy Bözödújfalut a multikulti szépségét, hasznosságát igazoló példaként emlegesse. Itt magyarok és magyar cigányok éltek, azonos nyelvet beszéltek, kultúrájuk szinte azonos, gyökereik szorosan összefonódtak. Bözödújfalu békés világa tehát nem a XXI. század Párizsa, Frankfurtja. Multikulti-kultikusan sem.) Az ország reformáció korszakában történt felekezeti feldarabolódásától kezdve a falu vallásilag vegyes lett, s az 1700-as évekre már 6 egyházhoz tartoztak lakosai: római katolikus, református, unitárius, görög katolikus, szombatos és a történet vége felé ortodox.
Ebben a sorban a legszokatlanabb talán a szombatos. Kik is ők?
Ők az ún. zsidózók, vagy zsidózó székelyek, azaz tulajdonképpen zsidó hitű magyarok. A szombatos vallást a kalandos életű Péchi Simon hozta létre az 1600-as évek elején. Péchi beutazta az Oszmán Birodalmat is, ott ismerkedett meg a zsidó vallással, tanult meg héberül, s unitárius vallását felcserélte zsidóra. (Az unitáriusok legfontosabb könyve az Ószövetség, melynek része a Tóra, tehát nagyon nagyot nem kellett váltania.) Péchi fontos tisztségeket töltött be, egészen odáig vitte, hogy Bethlen Gábor fejedelem kancellárja lett. Tevékenysége folytán jelent meg a "zsidózás" Bözödújfalun is, s ami kiemeli a falut a szombatosság történetében az az, hogy legtovább itt volt közösségük. Egészen a falurombolásig.
A népszámlálási adatok szerint a XX. század első felében így alakult a falu vallási megoszlása: 1910: 257 r.k., 123 g.k., 5 g.kel., 40 ref., 134 unit., 120 izr., össz. 679; 1940: 390 r.k., 21 g.k., 2 g.kel., 1 ev., 109 ref., 218 unit., 37 izr., össz. 778.
Az izr. (izraelita) jelzetű szombatosok száma azért is csökkent jelentősen, mert a település 1940. évi Magyarországhoz történő visszacsatolásakor sokat agitálták a szombatosokat, hogy térjenek át kereszténynek, unitáriusnak, hogy ne vonatkozzanak rájuk a zsidótörvények. Móricz Zsigmond ekkoriban járt a faluban, cikkében erről a folyamatról is beszámol. (Aztán az át nem térők között voltak olyanok is, akik 1948-ban az éppen megalakuló, háborúzó Izrael merőben más természeti viszonyai közé vándoroltak ki. Ez is egy érdekes történet lenne.)
1988-ra már jóval 1000 felett van a falu lakossága, amikor el kell hagyják szülőföldjüket. A falubeliek szétrajzanak: ki a szomszédos Erdőszentgyörgy paneljei szoba-konyhás lakáskáiba (bloc-ba), ki más és más székelyföldi településekre. A katolikusok és az unitáriusok 2000. után szép templomokat építettek a szomszédos Erdőszentgyörgyön. A régi katolikus templom berendezései (oltár, szobrok, padok) az új templomba és a közeli csókfalvi templomba kerültek.
A falu lakói azonban továbbra is ragaszkodnak, kötődnek szülőföldjükhöz. Szinte a falu elárasztása óta megtartják minden augusztusban összejövetelüket, s évről-évre gyarapítják emlékhelyüket Sükösd Árpád egykori falubeli, Szombatfalvi József esperes és újabban Csibi Attila Zoltán erdőszentgyörgyi polgármester vezetésével. 1995-ben az Ausztriában élő Sükösd úr felállította az ún. siratófalat, melyen a következő szöveg olvasható:
"A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma."
1996-ban kiemelték a világháborús emlékművet a vízből, s felállították az emlékkertnél. Micsoda tisztelete ez az ősöknek, hősöknek!
2014-ben haranglábat emeltek az egykori unitárius harang másával.
Az emlékhelyen régi fényképeken lehet megismerni a múltat. Igazán jellegzetes, a XX. század erdélyi történéseit jól ábrázolja az ortodox templom sorsa. Trianon után kezdődött, majd 1990. után új erőre kapott az ortodox templomok építési láza. (Tudniillik, az ortodoxok szinte 100 %-ban románok.) Mindenhová, még a teljesen magyar, ortodox hívőkkel nem is rendelkező településekre is igyekeznek építeni, igazolandó "ősi" jelenlétüket. Bözödújfalura, mely sosem volt a világ szeme előtt, 1939-ben került sor. Az akkori négy ortodox hívőnek szép nagy templomot kezdtek el építeni. De rögtön jött 1940, s a falu visszakerült Magyarországhoz, a templomépítés abbamaradt. Majd 1944 végén újra jöttek a románok, ezúttal a kommunisták, a templom nem épült tovább. Majd jött a rombolás, s elbontották a templomot.
Idén, 2015-ben szép ünnepséget tartottak. A római katolikus szentmise, az unitárius Istentisztelet után felszólaltak a szervezők, a csíki magyar konzulátus diplomatája, az alkotók, az adományozók képviselője.
A nagy ünnep annak a jelentős alkotásnak szólt, mellyel idén gyarapodott az emlékkert. A falu utcáit kis ösvényekkel modellezték, melyek mentén minden középület, templom és lakóház helyén egy-egy kopjafát állítottak, melyen szerepel az épület, vagy a tulajdonos családfő neve. Összesen 165 kopjafa emlékeztet Bözödújfalura a jelképes emlék-faluban.
Ami talán a legszebb az alkotásban, hogy Kárpát-medencei összefogással készült. Mindenhonnan gyűlt a fa, s gyűltek a faragók. Felvidékről, Erdélyből, Délvidékről és számos anyaországi településről. Vígan lobogott Tahi zászlaja, s beszélt az öt kopjafát is adományozó kiskunsági Csólyospálos polgármestere.
További tervek a település makettjének felállítása az erdőszentgyörgyi Rhédey kastélyban (itt nevelkedett II. Erzsébet brit királynő ükanyja, Rhédey Klaudia Zsuzsanna), illetve a katolikus templomtorony újjáépítése.
Bözödújfalu szimbólum tehát. Többszörösen is az. Szimbóluma a hagyományos felekezetek erdélyi együttélésének, a szülőföld szeretetének, az összetartozásnak, az összefogásnak, a kommunizmus utáni nemzeti ébredésnek, az emlékezés fontosságának.
(A falu Erdőszentgyörgyről kb. 7 km-es jó minőségű, köves, ám száraz időben roppant poros földúton érhető el. Ez az egy tényező az, ami riasztja a turisztikai szervezőt. Ennek ellenére azon leszünk, hogy e gazdag emlékhelyet minél több "honos" honjárónak megmutassuk a jövőben.)
Menjünk kicsit vissza az időben!
Az egyre őrültebb, egyre kártékonyabb, mind jobban tomboló Ceausescu rendszer vég-éveinek egyik jelképe lett a falurombolási terv. Ez ugyan csak a népnyelvi neve lett a kommunista-soviniszta párt-bürokraták "településszisztematizálási tervének", melynek célja hivatalosan az agráripari centrumok kialakítása, no és természetesen egy jobban működő mezőgazdaság létrehozása volt. Valójában azonban egészen nyilvánvalóan a hagyományos helyi közösségek szétzúzása volt a cél, hogy aztán majd a panellakóvá (bloc-lakóvá) váló, korábban mégiscsak valamelyest független, hagyományos, mondhatni normális értékrendű emberek hű szolgálói legyenek a szocialista Románia urának. A magyarlakta vidékeken meg dupla "haszonnal" járhatott volna a terv megvalósulása, mert minden bizonnyal nagyban elősegítette volna az asszimilációt.
Ennek a tervnek a magyarországi események felől nézve is komoly a jelentősége. Ugyanis érdekes módon ezzel a tervvel Ceasusescu elősegítette, gyorsította a langyos és hazafiatlan Kádár-kor végén a nemzeti érzések ébredését, erősödését. 1988. tavaszán ismertetik a tervet Bukarestben, s június 27-ére már 1956. óta nem látott méretű, nagyjából százezres tüntetést szerveztek a sorban alakuló magyarországi ellenzéki szervezetek, megmozgatva a szakkollégista ifjúságot is, felrázva az elcsatolt magyarokról egyre kevesebbet tudó tömegeket.
Ismerjük a történetet, másfél évvel később Ceasusescu megbukott, karácsonykor saját elvtársai, katonái lőtték agyon. Ebben a másfél évben egy áldozata volt Erdélyben a tervnek: Bözödújfalu.
 |
| Bözödújfalu egy régi fényképen az emlékkert kiállításán |
 |
| A torony 2014 előtt |
 |
| A 2014-ben leomlott torony kőhalma a part mellett 2015-ben. |
A víztározó ugyan azóta turisztikai célpont lett, nyaralók veszik körül, horgászok, fürdőzők népesítik be partjait, de a tó eredeti értelmét nem tudja senki sem. Nem termelnek áramot, nem öntöznek. Talán a vízellátásban segít? És ami a szándékon kívül különösen ocsmány az ügyben, ahogyan a kitelepített lakosokat kisemmizték... (Volt ilyen duzzasztás más országban is jól megfontolt elgondolások mentén, de ott új települést, tisztességes kártérítést, előnyöket adtak a lakosoknak. Még Romániában is volt ilyen, pl. Orsován.)
De mit is érdemes tudni feltétlenül erről a településről? Rövid összefoglalót adunk, akit bővebben érdekel a téma, keresse a völgyből származó Szávai Géza Székely Jeruzsálem című könyvét.
1566-ban említik először az oklevelek. Talán a szomszédos, s minden bizonnyal régebbi Bözödről települtek ide. Katolikus kőtemploma 1784-ben épült. Bözödújfalu tán legismertebb jellegzetessége, a többféle vallás békés, példás együttélése. (Attól azért óva intenék mindenkit, hogy Bözödújfalut a multikulti szépségét, hasznosságát igazoló példaként emlegesse. Itt magyarok és magyar cigányok éltek, azonos nyelvet beszéltek, kultúrájuk szinte azonos, gyökereik szorosan összefonódtak. Bözödújfalu békés világa tehát nem a XXI. század Párizsa, Frankfurtja. Multikulti-kultikusan sem.) Az ország reformáció korszakában történt felekezeti feldarabolódásától kezdve a falu vallásilag vegyes lett, s az 1700-as évekre már 6 egyházhoz tartoztak lakosai: római katolikus, református, unitárius, görög katolikus, szombatos és a történet vége felé ortodox.
Ebben a sorban a legszokatlanabb talán a szombatos. Kik is ők?
 |
| Bözödújfalu lakói (Forrás: erdelyikepek.blogspot.hu) |
A népszámlálási adatok szerint a XX. század első felében így alakult a falu vallási megoszlása: 1910: 257 r.k., 123 g.k., 5 g.kel., 40 ref., 134 unit., 120 izr., össz. 679; 1940: 390 r.k., 21 g.k., 2 g.kel., 1 ev., 109 ref., 218 unit., 37 izr., össz. 778.
Az izr. (izraelita) jelzetű szombatosok száma azért is csökkent jelentősen, mert a település 1940. évi Magyarországhoz történő visszacsatolásakor sokat agitálták a szombatosokat, hogy térjenek át kereszténynek, unitáriusnak, hogy ne vonatkozzanak rájuk a zsidótörvények. Móricz Zsigmond ekkoriban járt a faluban, cikkében erről a folyamatról is beszámol. (Aztán az át nem térők között voltak olyanok is, akik 1948-ban az éppen megalakuló, háborúzó Izrael merőben más természeti viszonyai közé vándoroltak ki. Ez is egy érdekes történet lenne.)
1988-ra már jóval 1000 felett van a falu lakossága, amikor el kell hagyják szülőföldjüket. A falubeliek szétrajzanak: ki a szomszédos Erdőszentgyörgy paneljei szoba-konyhás lakáskáiba (bloc-ba), ki más és más székelyföldi településekre. A katolikusok és az unitáriusok 2000. után szép templomokat építettek a szomszédos Erdőszentgyörgyön. A régi katolikus templom berendezései (oltár, szobrok, padok) az új templomba és a közeli csókfalvi templomba kerültek.
 |
| Az egykor bözödújfalui oltár asztala Csókfalván |
"A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik, 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták, és elárasztották, ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve, és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma."
 |
| Az emlékhely |
 |
| Az ún. siratófal, alul a különböző vallások jelképeivel |
1996-ban kiemelték a világháborús emlékművet a vízből, s felállították az emlékkertnél. Micsoda tisztelete ez az ősöknek, hősöknek!
 |
| A kép közepén a félkész és soha el nem készült templom |
Idén, 2015-ben szép ünnepséget tartottak. A római katolikus szentmise, az unitárius Istentisztelet után felszólaltak a szervezők, a csíki magyar konzulátus diplomatája, az alkotók, az adományozók képviselője.
További tervek a település makettjének felállítása az erdőszentgyörgyi Rhédey kastélyban (itt nevelkedett II. Erzsébet brit királynő ükanyja, Rhédey Klaudia Zsuzsanna), illetve a katolikus templomtorony újjáépítése.
Bözödújfalu szimbólum tehát. Többszörösen is az. Szimbóluma a hagyományos felekezetek erdélyi együttélésének, a szülőföld szeretetének, az összetartozásnak, az összefogásnak, a kommunizmus utáni nemzeti ébredésnek, az emlékezés fontosságának.
(A falu Erdőszentgyörgyről kb. 7 km-es jó minőségű, köves, ám száraz időben roppant poros földúton érhető el. Ez az egy tényező az, ami riasztja a turisztikai szervezőt. Ennek ellenére azon leszünk, hogy e gazdag emlékhelyet minél több "honos" honjárónak megmutassuk a jövőben.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése